Lencsés zakuszka

A hozzáadott babtól, illetve az ő változatában a lencsétől és az olajtól kifejezetten laktató „evéshez való” – ugyanis ezt jelenti magyarul az elnevezése. Régen egész napos program volt a zakuszka befőzése, amikor a konyhakerti vagy a piacról származó zöldségekből nagy adagokban készítették, hogy aztán az üvegek sorban álljanak a kamra polcain. Így egész télen remek kiegészítője volt a különféle húsoknak, hideg sülteknek, de egyszerűen pirítós kenyérre kenve is kitűnő. Az eredeti receptben szemes babbal készítik. Marcsi tapasztalata szerint azonban könnyedebb, finomabb lesz a végeredmény, ha lencsével, méghozzá vörös lencsével főzi. Abban is változtatott a hagyományokon, hogy kisebb üvegekbe tölti, így felbontás után egyszerre elfogy, ezért nem szükséges tartósítószert beletenni.

A padlizsánt és a paprikát sütőben megsüti. Pár perc pihentetés után lehúzza a héjukat. A padlizsánt felaprítja és egy tálba teszi. A paprika magjait kiszedi, aztán összevágja a húsát. A paradicsomokat is feldarabolja. Közben két evőkanál olajon megpárolja a kockákra vágott hagymát és a lereszelt sárgarépát. Egy tálban összekeveri a sült paprika húsát, a padlizsánt, meg a paradicsomot a megdinsztelt hagymával és sárgarépával. Egy nagyobb lábasban felforrósít fél deciliter olajat, beleteszi a zöldségeket, sózza, borsozza, és kevergetve félóráig rotyogtatja. Akkor hozzáadja a bő vízben átmosott vörös lencsét és a friss babérleveleket. Ezután addig főzi, amíg a lencse éppen megpuhul, de nem fő szét, így rusztikusabb lesz a zakuszka. Kis csatos üvegekbe kanalazza, és kevés olajat önt a tetejére, ezzel légmentesen lezárja, aztán csukja rá a fedelét. Így sokáig eláll tartósítószer nélkül is, de felbontás után már el kell fogyasztani.

 

fotó:Cafeblog