Ez a 4 új örökségelem került a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe

Újabb négy elemmel bővült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzéke, tudd meg cikkünkből, melyek ezek!

Ha esetleg eddig nem ismerted volna, a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzéke egy olyan lista Magyarországon, amely azokat a hagyományokat, szokásokat, kulturális kifejezésmódokat gyűjti össze, amelyek jelentős szerepet játszanak a magyar közösségek életében, és amelyek a szellemi kulturális örökség részei. Ide tartoznak például népszokások, népi mesterségek, zenei és táncos hagyományok, valamint egyéb olyan kulturális kifejezési formák, amelyek generációról generációra öröklődnek. A jegyzék célja a kulturális örökség védelme, megőrzése és továbbadása, hogy a következő generációk is részesülhessenek ezekből az értékekből. Emellett elősegíti, hogy a közösségek büszkék legyenek saját kultúrájukra, és hozzájárul a kulturális sokszínűség fenntartásához is.

A jegyzékbe történő felvételt a közösségek, szervezetek vagy helyi önkormányzatok kezdeményezhetik, és a döntést egy szakmai bizottság hozza meg, amely a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal égisze alatt működik.

4 új örökségelem került a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe

„Ahogy az előző posztunkban említettük, ma, a Szellemi Kulturális Örökség Nemzetközi Napján múzeumunkban kihirdették a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére újonnan felkerült négy örökségelemet. Hogy mit érdemes tudnunk ezekről?” – írta posztjában 2024. október 17-én a Szentendrei Skanzen a Facebook-oldalán.

A négy új elem pedig:

A hadházi lapos káposzta termesztésének és feldolgozásának hagyománya

„Az örökségelem Hajdúhadház és környékéhez kötődő intenzív kertgazdálkodás hagyományait foglalja magába. A hadházi káposzta egy laposfejű, vékonylevelű tájfajta, amelynek gasztronómiai jelentőségét fejszerkezetének finom felépítése adja. A káposztás ételek és a hagyományos eljárással savanyított káposzta Hadházon nemcsak eladásra, hanem rendszeres fogyasztásra is terem. Frissen és savanyított formában számos élelmiszer alapját (pl. töltöttkáposzta) jelenti. A káposzta termesztése régóta megélhetést és keresetkiegészítést jelent a településen élők számára.”

Pásztortudás és hagyományok a Bakony és Balaton vidékén

„A Bakony és Balaton vidék kulturális örökségének mai napig meghatározó részét képezi a legeltető állattartás és a pásztorok hozzá kapcsolódó tudása. Ez a külterjes legeltetéshez szükséges hagyományos ökológiai tudást, népi természetismeretet, a viseletek használatát, illetve a pásztoreszközök elkészítésének ismeretét foglalja magában. Továbbá, kiterjed a gasztronómia, a régi betyár és pásztortörténetek, mesék ismeretére, a legelőválasztásra, az állatgyógyításra és az állatgondozásra.”

A magyar vőfélykedés hagyománya

„A vőfélykedés élő hagyománya a magyar kultúra jellegzetes eleme, a 18. századtól napjainkig folyamatosan meglévő és minden történeti korszakban megújulni képes tradíció. A népi kultúrában a házasságkötés szokásköréhez kapcsolódó esküvői és lakodalmi tisztségviselő, aki verses rigmusokkal irányítja a szertartásokat, köszöntőkkel emeli az életforduló rítusának ünnepélyességét, vezényli a lakodalmi étkezések rendjét és tréfás versekkel, játékokkal, énekekkel és táncos szokáselemekkel szórakoztatja a násznépet.”

A tamburazene hagyománya

„A tambura a lantfélék családjába tartozó hosszú nyakú, kistestű pengetős hangszer. A mi régiónk kultúrájába perzsa-arab eredetű változata érkezett, valószínűleg délszláv közvetítéssel a 16–17. században. A bourdonhangzást képviselő hangszer találkozik a magyar többszólamú, „cigányzenekari” harmonizált játékmóddal és ekkor, főként magyar származású hangszerkészítők tudatos fejlesztőmunkája következtében alakulnak ki a tamburacsalád hangszerei a prímtamburától a tamburabőgőig. Megszületésük nagyszerűen képviseli a kultúrák egymást gazdagító találkozását. A „magyarrá vált hangszereket” a szerb, a horvát közösségek is a sajátjuknak tekintik. A táncházmozgalom hatására a hangszercsalád ismét népszerűvé vált.”

És, hogy mik voltak már eddig is a listán? Íme, néhány példa:

A matyó népművészet – Mezőkövesd, Tard és Szentistván községek hagyományos díszítőművészete, különösen híres a matyó hímzés.
A busójárás Mohácson – A farsang idején tartott hagyományos népszokás, amely a tél elűzését és a tavasz köszöntését jelképezi. Jellegzetes maszkokat viselő busók vonulnak fel.
A solymászat – A vadászatnak ez az ősi formája Magyarországon nagy múltra tekint vissza, és máig élő hagyományként tartják számon.
A táncház módszer – Az 1970-es évek óta létező népzenei és néptáncos mozgalom, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a közösségek saját hagyományos táncaikat és zenéiket gyakorolják.
Kalocsai fűszerpaprika-őrlés hagyománya – Kalocsa és környéke híres a fűszerpaprikájáról, amelynek termesztése és feldolgozása hagyományos technológiákat használ.
A karcagi birkapörkölt főzésének hagyománya – Karcag és környéke híres a birkapörkölt készítési módjáról, amely fontos része a helyi gasztronómiai kultúrának.
A halasi csipkevarrás – Kiskunhalason készítik a híres halasi csipkét, amely kézzel készült, bonyolult mintáiról és kivételes szépségéről ismert.
Az erdélyi magyar kopjafaállítás hagyománya – Az erdélyi temetőkben és emlékhelyeken található faragott kopjafák állítása a magyar nemzet egyik fontos temetkezési szokása.