Fehér házak, kék kupolák és vulkánok – ezért ejt rabul mindenkit Szantorini

A végtelen kéknek tűnő Égei-tengeren van egy aprócska sziget, amelynek minden szegletében képeslapra illő látvány fogad. A vakítóan fehér házak, a kék kupolával megkoronázott templomok, a lélegzetelállító panoráma és a történelem színes darabkái együttesen gondoskodnak a felejthetetlen pillanatokról.

Szantorini a Kükládok legdélibb tagja, egy kör alakú vulkanikus szigetcsoport, amely Athéntól körülbelül 200 kilométerrel délkeletre terül el az Égei-tengeren. A 73 km² területű sziget egy 3500–3600 évvel ezelőtti vulkanikus robbanás, az úgynevezett mínoszi kitörés nyomait őrzi, amely az eredetileg egyetlen sziget közepét berobbantotta – megsemmisítve ezáltal a korabeli településeket –, és létrehozott egy 400 méter mély kalderát. Ez volt bolygónk egyik legnagyobb vulkánkitörése, amely épp a mínoszi civilizáció csúcspontján következett be. Egyes elméletek szerint az elveszett Atlantisz valójában Szantorini története.

Csodálatos Szantorini

Tudtad?

A szigetet az ókorban Kalliszté – szépséges, a legszebb – és Sztrongülē – kör alakú –, majd Théra néven ismerték. A Szaloniki Szent Irénre utaló nevet a 13. században, a Latin Császárság idején kapta a velenceiektől.

Fíra, a főváros

Az ókorban jelentős település volt, ám a mínoszi civilizáció bukásával eljelentéktelenedett, és aprócska halászfaluként tartották számon egészen a 19. századig, amikor is a sziget igazgatását Pyrgos Kallistisből ide helyezték át. Ennek köszönhetően rohamos fejlődésnek indult, olyannyira, hogy napjainkra Szantorini turisztikai központjává nőtte ki magát.

Ha hajóval érkeztek, a régi kikötőből 600 lépcsőt megmászva, szamárháton vagy libegővel juthattok fel a mintegy 300 méter magas tufafal tetején található városba, amelynek építészete jellegzetes görög mintát mutat. A házak vakítóan fehérre meszelt falakkal, kék kupolával, ajtóval és ablakkerettel, vulkanikus kőzetből épültek.

Itt minden a turizmusról szól: az épületek jelentős részében éttermek, kávézók, szállodák és szuvenírboltok üzemelnek, de azért bőven akad látnivaló is. A Régészeti Múzeumban a kükládikus kultúrától a hellenisztikus koron át a rómaiig minden időszakból találhatók kincsek: kerámiák, vázák, amforák, korsók, faragványok, síremlékek, pénzérmék, feliratok és freskók, amelyek betekintést nyújtanak a sziget gazdag történelmébe.

Egy 17. századi kúria ad otthont a Megaro Gyzi Múzeumnak, ahol régi – elsősorban a 15. és a 19. század közötti Szantoriniről származó – festményeket, fényképeket, metszeteket, tájképeket, kéziratokat és ruhákat tekinthettek meg.

Perspektívaváltás

Ha egészen más szemszögből szeretnétek látni a szigetet, szálljatok hajóra a régi kikötőben, ahonnan az egyórástól az egész napos, a csoportostól a privát kirándulásokig széles palettáról választhattok. Meglátogathatjátok többek között a kaldera közepén fekvő Nea Kameni szigetét, amely a vulkán „még mindig dobogó szíve”, így a gőzölgő nyílások erős kénszagot árasztanak. Palea Kameni szigetén pedig iszapfürdő és hőforrások is várnak rátok.

Oia, a mesebeli település

Fírából Oia városába – amelyet nemcsak Szantorini, de egész Görögország legszebb településeként tartanak számon – a sziklaszirteken haladó, 10 kilométer hosszú túraútvonalon érdemes átsétálni, amely során a kaldera és az Égei-tenger varázslatosan szép látványában gyönyörködhettek.

Ajánlott megfelelő mennyiségű vizet és kalapot is vinni az útra, amelyet a délutáni órákra időzítsetek, hogy naplemente környékén érkezzetek meg Oiába. Sokak szerint a legjobb hely a naplemente megtekintéséhez a 15. századi vár romjainál van, amelyek egy, a tenger fölé magasodó sziklaszirten állnak. De bárhonnan nézitek is, csodálatos élmény ebben a környezetben látni, ahogy a lemenő nap előbb narancssárgára, rózsaszínesre és lilára színezi az épületeket, majd végleg lebukik a horizonton.

A városból 300 lépcső vezet le a romantikus Ammoudi-öbölbe, ahonnan kis hajókkal átkelhettek Thirassia szigetére. Miután visszatértetek, a kikötőtől egy kicsit távolabb úszhattok és búvárkodhattok a kristálytiszta vízben, a bátrabbak pedig a sziklaugrást is kipróbálhatják.

Ha pedig megéheznétek, a hangulatos tavernák frissen fogott halakkal, tengeri herkentyűkkel és helyi specialitásokkal, például tomatokeftedesszel – sült paradicsomos lepénnyel – és favával – sárgaborsópürével – csábítanak falatozásra.

A görög Pompeji

Az Akrotiri régészeti lelőhely egy ókori mínoszi várost tár elénk, amely nagyon jó állapotban maradt meg, hasonlóan az olaszországi Pompejihez. A település Kr. e. 1600 körül élte virágkorát, amikor a vulkánkitörés betemette, de a vastag hamuréteg gondosan megőrizte az építményeket, a freskókat és a tárgyi emlékeket.

Az 1967-ben megkezdett ásatások egy fejlett városi központot tártak fel többszintes házakkal, kikövezett utcákkal és bonyolult vízelvezető rendszerrel.

Irány a part!

Bár nem itt vannak a világ legszebb strandjai, a vulkanikus múltnak köszönhetően akad néhány különleges partszakasz, amelyet érdemes felfedezni. Az egyik ilyen Kamari, ahol a partot fekete homok és kavics borítja, ám nemcsak emiatt egyedülálló.

A parton magasodó Mesa Vouno hegy nappal is gyönyörű, ám ha van rá lehetőségetek, éjszaka is nézzétek meg: nem mindennapi látvány, ahogy szinte csillog a holdfényben.

Akrotiritől nem messze, egy lenyűgöző vörös szikla tövében terül el a híres Red Beach, azaz a Vörös Strand. Korábban egy csúszós, keskeny út vezetett ide, ám a rengeteg földcsuszamlás miatt ezt lezárták, így már csak hajóval közelíthető meg. Ugyanez igaz a közelében található White Beachre, azaz a Fehér Strandra is, amely a fekete homokkal varázslatos kontrasztot alkotó hófehér sziklaszirtekről kapta a nevét.

+1 tipp

A fotózás szerelmeseinek vétek lenne kihagyni a Szantorini délnyugati részén található Akrotiri világítótornyot, ahonnan belátni az egész kalderát, a távolban Oia körvonalaival keretezve.