Tudományos kutatás bizonyítja: a gazdagabb emberek kedvesebbek, mint a szegényebbek!

Kutatók egy csoportja 2,3 millió ember adatait elemezte a világ minden tájáról, hogy választ kaphasson a nagy kérdésre: a gazdagok vagy a szegények a kedvesebbek?

A népmeséktől kezdve a hollywoodi filmeken keresztül mindig azt látjuk, a történetek gazdag szereplői gonoszak, kapzsik és önzők, míg a szegényebb karakterek kedvesek, önzetlenek, akik azt a keveset is szívesen osztják meg másokkal, amilyük van. Egy friss tanulmány szerint azonban ebbe a sztereotípiába nem szorult túl sok igazság. Kutatók öt évtizeden keresztül gyűjtöttek adatokat 2,3 millió embertől a világ minden tájáról, ennek eredményeiből pedig az látszik, a szegényebb emberek sokkal kevésbé nagylelkűek és kedvesek másokkal – egyszerűen azért, mert nem engedhetik meg maguknak. „A szűkös erőforrások költségesebbé teszik az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó egyének számára, hogy proszociálisan viselkedjenek másokkal” – olvasható a tudományos magyarázat a tanulmányban a Daily Mail szerint.

A gazdagabb emberek nagylelkűbbek, mint a szegényebbek

A pszichológiában régóta él az a feltételezés, hogy az alacsonyabb jövedelmű emberek hajlamosabbak az önzetlenségre, a mások felé forduló magatartásra, mivel számukra a szoros társas kapcsolatok megerősítése túlélési stratégia lehet a nehéz időkben. Ezzel szemben egy másik nézet szerint a magasabb társadalmi osztályba tartozók inkább azért viselkednek nagylelkűen, mert megengedhetik maguknak, hogy adakozzanak, segítsenek másokon.

A kérdés tehát az, vajon ki a segítőkészebb: a gazdag vagy a szegény? A választ nem könnyű megadni, különösen, mert – ahogyan a kutatók fogalmaznak – „különböző szociokulturális kontextusokban eltérő következtetések születhetnek”.

Ezeknek az ellentétes elméleteknek a megvizsgálására három ország – Hollandia, Kína és Németország – kutatói 471 független tanulmány eredményeit elemezték, amelyek 1968-ig visszamenőleg több mint 2,3 millió ember – gyermekek, fiatalok és felnőttek – adatait ölelték fel, összesen 60 ország társadalmából, köztük Kínából, az Egyesült Államokból, Németországból, Olaszországból, Kanadából, Svédországból és Ausztráliából.

A vizsgálatok a társadalmi osztály (jövedelem és iskolázottság) és az úgynevezett „proszociális viselkedések” – vagyis a mások megsegítését célzó cselekedetek – közötti kapcsolatot tárták fel. Ilyen viselkedések lehetnek például a segítségnyújtás, az adományozás, az együttműködés, az önkéntes munka, a vigasztalás vagy akár az állatokkal szembeni gondoskodás.

„A kutatás eredménye szerint bár a különbség kicsi, de statisztikailag szignifikáns” – mondta Paul van Lange professzor, a Vrije Egyetem (Amszterdam) pszichológusa a Times magazinnak. „Függetlenül attól, hogyan mértük a társadalmi osztályt, következetesen kis mértékű pozitív összefüggést találtunk a magasabb társadalmi osztály és a proszociális viselkedés között” – tette hozzá.

Különösen érdekes, hogy a magasabb társadalmi osztályú emberek körében akkor volt erősebb a jótékony viselkedés, ha azt mások is látták. "Ez arra utal, hogy a magasabb osztályhoz tartozók szeretnek nagylelkűnek látszani – valószínűleg valamilyen társas elismerés reményében” – mutatott rá van Lange professzor. Ráadásul az is kiderült, hogy a tényleges viselkedés erősebben függ össze az osztályhelyzettel, mint a szándék, ami azt sugallja, hogy az alacsonyabb jövedelmű emberek is szeretnének nagylelkűek lenni, de anyagi okokból gyakran nem tudják ezt megvalósítani.

A kutatás vezetője, Junhui Wu (Kínai Tudományos Akadémia) szerint az eredmények segíthetnek „a proszociális viselkedést gátló strukturális akadályok” feltérképezésében az alacsonyabb társadalmi rétegekben, és „irányt mutathatnak a döntéshozók és gyakorlati szakemberek számára olyan beavatkozások kidolgozásában, amelyek elősegíthetik az együttműködést és az önzetlenséget a különböző társadalmi osztályok között”.

Összességében tehát a kutatás eredményei azt mutatják, hogy a magasabb társadalmi osztályhoz tartozók valamivel nagyobb valószínűséggel tanúsítanak proszociális viselkedést, vagyis „kedvesebbek” – különösen akkor, ha annak társas láthatósága is biztosított. Ugyanakkor az alacsonyabb jövedelműek körében is megjelenik a szándék az önzetlenségre, amelyet azonban gyakran korlátoznak anyagi és strukturális akadályok. Vagyis nem feltétlenül az a kérdés, ki a „jobb ember”, hanem hogy kinek van lehetősége segíteni.