Balatoni halleves potykapatkóval

Az igazi halászlét, ami a paprikától kapja csodás színét, csak kétszáz éve kezdték főzni, aztán gyorsan jellegzetes nemzeti ételünkké vált, és hazánk minden tájegységén kialakult helyi ízesítése és tálalása. Ilyen különlegesség a Balaton környéki „halászoslevek” között a fonyódi „petyek”, amelynek sok évtizedes hagyománya van. Az eredetiben keszeg is fő a ponty, illetve a potyka mellett a fazékban. Most azonban egy egyszerűsített változatot mutat Marcsi, hogy bátrabban hozzáfogjon az is, aki még nem nagyon főzött halételt.

A zsíron megdinszteli az apróra vágott vöröshagymát, aztán hozzáadja a pici csíkokra vágott paprikát, a csípős kosszarvpaprikát és a paradicsomcikkeket. Kevergeti, csipet sóval meghinti. Amíg megpárolódik ez a jó kis lecsóalap, besózza, majd félreteszi a pontyszeleteket. Ez nemcsak azért fontos, hogy ízletesebb legyen, hanem azért is, mert így kevésbé főnek szét a szeletek a fazékban. Ha már elkészült az alap, ráteszi a potykapatkókat, és felönti annyi vízzel, ami éppen ellepi. Amikor felforr, rászórja az őrölt pirospaprikát. Azért csak most, mert így biztosan nem ég meg, mert akkor megkeseredne. Így is szép színt ad, és az aromája belefő a petyekbe. Kislángon még addig rotyogtatja az ételt, amíg a hal húsa megfő, ehhez alig kell pár perc, de most már nem kevergeti. Amint elkészült, már tálalja is. Ez nem túl bonyolult, csak arra kell vigyázni, hogy a potykapatkók szépen egyben maradjanak. Ezért először egy lapos tálaló kanállal emeli ki a halat a tányérba, aztán mer hozzá a csodás színű levéből. Frissen sült fehér kenyérrel az igazi!