Mézédes, krémes, mégsem egészségtelen – sőt, szervezetünk számára fontos tápanyagok forrása, igazi vitaminbomba. Borbás Marcsi készítette el számunkra ezt a finomságot.
Szentesen és környékén talált rá erre a különleges édességre, ahol annyira kedvelik, hogy még a piacon is kapható. Győr mellett is ismerik a csíramálé receptjét, Finnországban pedig különleges csemegének számít. Ott tejszínhabbal fogyasztják, és mannának hívják.
Amikor a paraszti konyhákban a cukor még elérhetetlen drágaságnak számított, akkor jött létre – az asszonyok találékonyságának, és ki tudja még, milyen körülmények összjátékának köszönhetően – a csíramálé, melyet még a Húsvét előtti böjtben is fogyaszthattak. Miközben a kizárólag búzából és vízből álló nyalánkságot eszegették, nem is gondoltak arra, milyen hatékonyan erősítették tél végére legyengült immunrendszerüket.
A csíramáléban nincs semmilyen adalékanyag, se állományjavító, se színező, aroma vagy tartósítószer, de még répacukor sem. Viszont a búzacsíra révén sok vasat és többféle B-vitamint is tartalmaz, miközben könnyen emészthető és méregteleníti szervezetünket.
Borbás Marcsi azt ajánlja, a biztonság kedvéért bio búzát vásároljunk, mert nem tudhatjuk, hogy a takarmány búzában mennyi a növényvédőszer maradvány.
Hozzávalók 4-6 személyre
40 dkg búza, ebből 50 dkg búzaszőnyeg lesz
1 l víz
kb. 1 kg liszt
A csíráztatás
A búzát lapos tepsibe vagy üvegtálba szórjuk és ráöntünk annyi vizet, hogy jól ellepje. Másnap tiszta vízzel alaposan átmossuk a szemeket. Biztos sikerre számíthatunk, ha a megduzzadt búzát tálcára vagy tepsibe tesszük két egyenletesen nedvesen tartott konyharuha közé. Gyakran permetezzük vízzel! A szemek gyönyörűen kihajtanak, négy-öt nap alatt összeáll a „búzatésztánk”. A szép fehér gyökér- és hajtáscsírák sűrűn egybefonódnak.
Vigyázzanak, mert nagyon könnyen erjedésnek indul az alja, ami tönkreteszi az alapanyagunkat. Ezt elkerülhetjük, ha időnként egy tálca segítségével megfordítjuk az egészet.
A málé készítése
A búzatésztát szűrőben, folyóvíz alatt átmossuk, darabokra tépjük, és húsdarálón ledaráljuk, vagy erős turmixgéppel, a vizet hozzáadva, több részletben, óvatosan pépesítjük a csírát. A csíraszálak könnyen rátekeredhetnek a késekre!
Ezután a vízzel alaposan elkeverjük a pépet. Egy szűrőbe konyharuhát terítünk, és a pépet három részletben beleöntjük. A vásznat összetekerjük és alaposan kifacsarjuk, (a csíraőrleményt kidobhatjuk, arra már nincs szükségünk), a tejszerű, édeskés folyadékot felfogjuk, és egy pohárnyit félreteszünk belőle, később lesz még szerepe! A többit csomómentesre keverjük annyi liszttel, hogy sűrű, piskótatésztához hasonló masszát kapjunk. Hat-nyolc kerek kerámiaformát alaposan kivajazunk, sütőlapra teszünk, és majdnem színültig öntjük a masszával. A félretett tejszerű folyadékot még elosztjuk a tetejükön, és 150?C fokos sütőben másfél óráig sütjük a málét. Addigra a szélük ropogósra sül, a tetejük aranybarnára pirul. Csak akkor tálaljuk, ha már langyosra hűlt.
Régen tepsiben sütötték és kockára vágva kínálták, de a kis formákban sütve könnyebb a szervírozás, és mindenkinek jut a ropogós széléből, a pudingszerű részből és a középen összefolyó szirupból is.
Tálalásnál kínáljunk hozzá befőttet (a levét besűrítve szószként adjuk mellé), vagy, a finneket utánozva, tejszínhabot is!